A mundŽr becsŸlete

Merthogy van neki, mŽgha szab‡sa, viselŽse nem is felel meg mindenben a mai szellemi hipermarketek divatjainak. Azonban mŽgis Žrdemes vŽdeni valamit (sokat) a Magyar Tudom‡nyos AkadŽmia renomŽj‡n – kŸlšnšsen, ha olyan hangnemben t‡madj‡k, mint azt tette K‡lm‡n C. Gyšrgy (MTA - v‡laszt‡sok előtt, ƒS. m‡jus 3.).

Az akadŽmiai kutat— Žs kšztestŸleti tag kollŽga l‡that—an nem szereti az AkadŽmi‡t – ez sz’ve joga. Zagyvas‡gkŽnt ’rja le a kšztestŸlet v‡laszt‡si-dšntŽshozatali struktœr‡j‡t – mikšzben az nem ellentmond‡sosabb, mint ak‡r az orsz‡ggyűlŽsi v‡laszt‡sok rendszere (ettől mŽg csak szŽlsősŽges p‡rtok szokt‡k az Orsz‡ggyűlŽs legitimit‡s‡t kŽtsŽgbevonni). NehezmŽnyezi az akadŽmikusok (335 tud—s) tiszteletd’j‡t, poz’ci—it. VisszatŽrően (nincs pontosabb sz— r‡, elnŽzŽst) pocskondi‡zza a stratŽgiai kutat‡si programokat, melyek kšltsŽgvetŽse a teljes magyar kutat‡st‡mogat‡s nŽh‡ny tized sz‡zalŽka. MindkŽt elnškjelšltben felfedezni vŽli a (minimum) mor‡lis alkalmatlans‡got, mivelhogy politikai ’zlŽsŽnek nem megfelelően műkšdtek m‡s posztjukon.

Az olyasfŽle tŽnybeli tŽvedŽseket, minthogy a Magyar Akkredit‡ci—s Bizotts‡g az egyetemi tan‡ri kinevezŽshez kštelezővŽ tennŽ az akadŽmiai doktori c’met, vagy, hogy egy kšztestŸlet szerveződŽsi logik‡j‡val ellentŽtes, ha tšrvŽny szab‡lyozza műkšdŽsŽnek főbb elemeit, hosszadalmas volna jav’tgatni. EhelyŸtt csak az ŽrtŽkről, a minősŽgről Žs a v‡ltoz‡sr—l engedjen meg a Tisztelt SzerkesztősŽg egy ršvid gondolatmenetet.

A meritokr‡cia intŽzmŽnyei, kŸlšnšsen a tudom‡nyban, sohasem felelnek meg a vadkapitalista vagy vaddemokrata logik‡knak. A tudom‡ny embereit nem lehet nŽgyŽvente lev‡ltani – legal‡bbis nem a politikai demokr‡cia gesztusaival. Tessenek (tudom‡nyos) forradalmakat csin‡lni! – persze, ez alapvetően tudom‡nyon belŸli munk‡t, teljes’tmŽnyt, konfliktusv‡llal‡st igŽnyel, ami lŽnyegesen nehezebb, mint a publicisztika kšzegŽben vagdalkozni.

Nem ‡ll’tom, hogy a nyugati tudom‡nyszerveződŽsi modell, melynek a preszt’zs, a tekintŽly, a hierarchia szerves rŽsze, az egyedŸl lehetsŽges œt – de most mŽg ezen j‡runk. Azt sem ‡ll’tom, hogy ne volna relev‡ns ak‡r a tudom‡nyfiloz—fiai-tudom‡nyszociol—giai anarchizmus hat‡r‡ra eljutva alternat’v kontextusokban ‡ttekinteni a magyar tudom‡nyt – de az csak akkor izgalmas, ha nem szemŽlyeskedŽsen Žs ismerethi‡nyon alapul. VŽgezetŸl, azt sem ‡ll’tom, hogy az akadŽmikuss‡gig tart— tudom‡nyos emelkedŽsek mindegyike szakmailag megalapozott – mint ahogyan ‡tŽrtŽkelhető volna a magyar tud—sok szŽles kšrŽnek, mindannyiunknak a szakmai teljes’tmŽnye, fŸggetlenŸl att—l, hogy akadŽmikusok vagy sarzsi nŽlkŸli kutat—k vagyunk. Csak Žppen azt kellene vŽgiggondolnia mindenkinek (amit egyŽbkŽnt Kos‡ry elnšk vezetŽsŽvel a rendszerv‡ltoz‡skor m‡r tšbben megtettek): mi az alternat’va? Ki rost‡ljon? Mekkora a val—s nyeresŽg az —hatatlanul okozott k‡rokkal, vesztesŽgekkel szemben? Nem cŽlszerűbb-e az időre, a remŽlhetőleg mind szŽlesebb kšrben elterjedő intenz’v szakmai teljes’tmŽnyek k’n‡lta belső mŽrcŽkre, a nemzetkšzi tudom‡nyoss‡g ŽrtŽkmŽrŽsŽre b’zni a minősŽgi orient‡ci—t? Ebben a minősŽgvŽdelemben nagyon is van tere minden akadŽmiai Žs nem akadŽmiai kutat—nak rŽszt venni, kŽrlelhetetlen Žs megfellebbezhetetlen sz’nvonalœ szakmai munk‡j‡nak eszkšzeivel.

A tekintŽly, az ŽrtŽkőrzŽs, az ŽrtŽkteremtŽs akkor is elengedhetetlen rŽsze marad a meritokr‡ci‡nak, ha —hatatlanul egyŸtt j‡r poz’ci—k, privilŽgiumok fenntart‡s‡val. Ennyit minden kultœrorsz‡gban megŽr a tudom‡ny – Žs annak olyan hagyom‡nnyal hiteles’tett nemzeti intŽzmŽnye, mint egy Žvsz‡zados egyetem, tudom‡nyos műhely vagy Žppen az AkadŽmia. Mint ahogyan mind az ad—z— polg‡roknak, mind a tudom‡nyban dolgoz—knak megŽri fenntartani a tudom‡nyos tekintŽlynek ezt a rendszerŽt.

Ha efelől kŽtsŽgei lennŽnek egy akadŽmiai kutat—nak, akkor javaslom, tekintsen ki a kelet-eur—pai rendszerv‡lt— orsz‡gok kutat—h‡l—zat‡nak szŽtesŽsŽre. Bizony‡ra sok, szŸksŽgtelenŸl konzerv‡l— kompromisszummal terhelten, de a magyar akadŽmiai kšzšssŽgnek a Magyar Tudom‡nyos AkadŽmia, benne az akadŽmikusok tekintŽlye Žs ŽrdekŽrvŽnyes’tő ereje rŽvŽn sikerŸlt egyedŸl n‡lunk ‡tmenteni viszonylagos intakts‡ggal a főhivat‡sœ kutat—i h‡l—zatot. Ez ad lehetősŽget kutat—k ezreinek a szakm‡juk gyakorl‡s‡ra, ami kellő h‡tteret k’n‡l ahhoz is, hogy ŽrtelmisŽgikŽnt kšz’rjanak.

Az AkadŽmi‡nak nagyon nagy szŸksŽge van arra, hogy kutat—i is az Žrdeklődő kšzšnsŽg mind szŽlesebb nyilv‡noss‡ga előtt gondolkodjanak, vitatkozzanak a tudom‡nyszervezet Žs kšztestŸlet jšvőjŽről. Bizony‡ra lŽtezik olyan metsző logika Žs mŽlyrehatol— elemzŽs, amely ak‡r az egŽsz akadŽmiai műkšdŽst œjredefini‡land—v‡ teszi. Azt olvasva majd mŽg ŽrzŽkletesebb lesz, miben kŸlšnbšzik az indulatoskod‡st—l. Arra lesz Žrtelme Žrdemben v‡laszolni.

F‡bri Gyšrgy

MTA tudom‡nypolitikai főtan‡csos